Kiteszik a húst a Keleti pályaudvar mocsokgőzös sikátora előtt. Az illatszerbolt előtt kofák, cigányasszonyok ácsorognak, szétvetett lábbal, hosszú szoknyában. Nyamvadt paprikák és petrezselymek lógnak ki kosaraikból. A fapallók egyenetlenségeiban kissebb tóvá gyűlő esővízet kerülgetik az ideges járókelők. Mindenki siet, már csak a látvány elől is. Örök tél, márciusi hóesések, a nagy délelőtti napsütések pedig hatalmas hiány-falakat döngetnek meg az emberek reggeli fázós szíveiben a hetes buszon döcögve. Nemrég nyílt meg egy török étterem néhány méterre innen, nagy ünnepséggel egybekötve. A bejáratot színes lufikkal díszítették.
New York, Amerika. Egy vállig érő hajú fiatal lány fut az 52. utcában, gyönyörű kék kordbársony szoknyában. Egy jazz-zongorista fiú koncertjére siet. A jazz-zongorista fiú mindig mosolygós arcára gondol eközben, igazi féltő női szeretettel, arra hogy a fiú ugye már odaért, és minden rendben fog-e menni. Ők még mindig szerelmesek egymásba, pedig már több mint két éve együtt járnak. Olaszországban ismerkedtek meg, együtt énekeltek, zenéltek nagy társaságban, az egész olyan volt mint egy álom. Aztán Budapesten együtt, és néhányszor Párizsban. Most pedig a felnőtt, érett szerelem Amerikában, itt élnek, tanulnak, dolgoznak. A cselekedetek emberei. A kipirult arcú szép lány belép a bárba, vaniliaillat üti meg az orrát. A szemközti bordó bőrkanapén ül a szerelme, keze a térdén. Lassul a film a fiú hirtelen mozdulattal felpattan és megöleli a lányt, úgy hogy közben száznyolcvan fokot pördülnek. Bohókásan meghajtja a lány derekát is, mint a régi filmeken, és megcsókolja. A lány ekkor kislányos komolysággal kibontakozik a karjából, és beszélni kezd. A fiú elragadtatottan nézi, és tíz perc múlva leül a zongorához játszani.
Marosvásárhely, Románia. Ül a lány a szobában vele szemben a szerelme. A férfi kecsesen a kezének támasztja az állát, a másik kezében cigarettát tart. Nézi, nézi a lányt. A lány eközben felolvas neki egy szövegkönyvet, a férfi néha hümmög egyet, néha kérdően felvonja a szemöldökét. Ezekkel a kis jelekkel beszélgetnek, amíg a felolvasás tart, majd amikor vége, a férfi hosszú, logikus mondatokban fogalmazza meg a véleményét. A lány rögtön további kérdéseket tesz föl. Egyre többet mosolyognak. A férfi megöleli a lányt, aki rövidesen kibontakozik a karjaiból és ceruzával a papírokra ír néhány szót. Szinte az egész éjszaka így folyik, csendben. Nem csörömpöl villamos. Az éjszaka titkai szűkölve várják, hogy kimondassanak. Reggel a kancsó hideg szárára keresnek ők ketten hasonlatot, mezítláb suhannak végig a lakás parkettáján. Lábuk mejegyzi a felületet, tíz év múlva ebből a talpsimogatásból fogját rekonstruálni emlékezetükben ezt a valószínűtlenül boldog időszakot. A kávéillat a szabadság-levegővel képráztatja ideigeiket. A lakás erkélyének korlátjára egy vörösbegy száll. Hogy kerülhetett ide, a nagyvárosba?
Austin, Texas, Amerika. Ruganyos léptű büszke férfit látunk, amint éppen frissiben elkészült házára tulipán és cinege-motívumokat tervez. Közben egy magyar népdalt dúdol: "zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár... gyönyörű, hosszú ujjaival a gyerekekek türelmes mozdulataival kanyarítja az ívelt formákat a zsírpapírra, amit majd a fafelületre fog helyezni és egy speciális fűrésszel fogja formára vágni. A ház fölső, tető alatti részén fognak végigfutni ezek a kis fadíszek, sormintaszerűen. A ház belsejében egy óriási stilizált fészek fogja jelképezni az otthon melegét. Pisztácia, és sárga színek borítják a falakat. A háttérben tavaszi, nyiladozó erdő Walt Withmann verseket echózik. A férfi a közeli patakhoz sétál ahol libái nyújtózkodnak a reggeli napsütésben. Curlyre gondol, arra a libára aki a kicsit megkunkorodó nyakáról kapta nevét, és nemrégiben végzett vele egy mosómedve. Elmorzsol egy könycseppet, aztán egy kedves barátnőjétól kapott kalapját a fejébe csapja (körülbelül tízféle kalapja van és napszakhoz, évaszakhoz, alkalomhoz illően váltogatja ezeket) és bevágódik nagy bordó autójába. Melléugrik két nagy csillogószőrű kopója, és együtt indulnak a közeli tóhoz meglátogatni egy kedves ismerős kutya-párt, és egy nőt, akinek hosszú göndör haja van, és zöld szemei.
Valahol Budapesten ül egy lány egy padon, egy kávézó galériáján. Kevés meleg sárga fénykörhöz húzódik. Kezében kis, fekete könyv. Rajta a egy siratóasszony összekulcsolt rózsafűzérrel átkötött kezének részlete látható. Erről a lánynak azok a régi erdélyi ravatalképek is eszébe juthatnának amikről az egyetemen tanult, de nem jutnak eszébe. Felolvas a könyvből, néha elcsukló hangon. Ölében fekszik nagy nyugalommal egy fiú. Most érinthetetlenek, időn kívül vannak. A lány nagy távolságokat tesz meg a lelkével, sokat utazik. Széles szigeteket vándorol be a képzelete: színek, és hangulatok illat-, és fényködén át. Várja azt a pillanatot, amikor megérik az idő a kimondásukra.
Nessun commento:
Posta un commento