ez az ablak
nincsen most más
ez a csicsergés
és lágyan elrebbenő gyors madarak
a platánlevelek integető tapancsain
egy aranyba mártott, bátorító mozdulat
int, hogy lenni kell
most semmi nem kell
csak az ablak és a képernyő
közti szemmozdulat
szabadság és áldozat
úgy vagy jó ahogy vagy: lenni jó
s talán a nyugalom a béke közeledik
az évszak a délután kortalan gyerek
a levelek és a fények lassú omlása
mindig így volt mindig így lesz
vagyok aki vagyok
hogy éltünk-e valaha
nem tudom integet a lomb
csak az ablak van s csak ezek a fények