Hajnal

Fekszem pucér gondok között,

harapják rólam az időt,

mint ekszkavátor a meleg

álmos és puha rögöket.

Hajnal. Fél négy. Virrad az ősz.

A fény gazdag és erős.

Künn ébrednek a kipihent

zajok. Most haldoklik a csend.

Kitágult szívvel figyelem

e szép halált s e fényesen

mosolyogó születést. Utat

tör a viharnyi indulat

bennem, a vágy, hogy magam is,

kilesem szilárd titkait,

így lebírhatatlanul és

ilyen parázs, ilyen merész

életet éljek, sugaras

tavasz-vérű, virgonc kamasz,

érlelve magamban az őszt - -

Fekszem pucér gondok között,

s - dolgozni! - serkent a szabad,

a lombosodó akarat;

hogy ahányszor hajnalodik,

velünk keljenek álmaink.

Szilágyi Domokos

(1960)