Ismered? Az a kongó léptű magány, miután elindultál (hányadszor?) a saját utadon. Az egyedülin , az egyetlenen ami számodra ki van jelölve. Ki megy utánad? Senki sem követ az erdőbe. Még mások lépteinek árnyéka is lezuhan az útról, a horizont egy alvadt vércsik, csak az erő van és az akarat. És a templomi üvegablakok szineihez hasonló fények a leveleken.
"Hová lettek a harcosok? Sehol egy elesett a téren. Különös középkor ez Uram, Hol nem vérzik senki senkiért." /napló, olvasás, versek, szövegek/
átutazók
02 agosto 2013
A cédrus árnyéka
"De tévedtek az emberrel kapcsolatban a receptgyártók. És a formulát, amely olyan, mint a cédrus árnyéka, összetévesztették a cédrus valóságával, súlyával, színével, a rajta ülő madarakkal, lombkoronájával, holott ezeket a nyelv nem fejezi ki, nem férnek el az erőtlen, elröppenő szavakban...
Mert ezek az emberek a kész kifejezést, amelyik megjelöl, összetévesztik azzal a tárggyal, amelyet megjelöl.
Így vált előttem világossá, hogy hiú és veszedelmes dolog tiltani az ellentmondásokat. Ebben az értelemben válaszoltam vezéreimnek, akik felkerestek és a rendről beszéltek, de a rendet, amely hatalom és erő, összekeverték a múzeumok rendjével.
Mert én azt mondom, hogy a fa rend. De a rend itt az összevisszaság felett uralkodó egységet jelenti. Mert az egyik ágon van madárfészek, a másikon nincsen. Mert az egyik hoz gyümölcsöt, a másik nem. Mert az egyik égre tör, a másik lefelé hajol."
Iscriviti a:
Post (Atom)