Makk Károly két filmje. Egy film a nőről (Szerelem) és egy film a férfiról (Egy hét...) A kérdés, hogy a melyik film szól inkább a szerelem realitásáról? Melyik az igaz? Rómeó és Júlia egyetlen éjszakája a szerelem? Amikor a film utolsó képkockáin Iván megígéri: eljön "minden éjjel"? Vagy a szerelem ott van az "Elveszett családok" széthullásában, a kompromisszumokban is?
Iván elmenekült. Álmában még éveikig látja, hogy Mari egyik szeme természetellenesen megnagyobbodik. Észreveszi a lány nyakán erőlködéstől kidudorodó ereket is. Csakhogy Iván az ami: szerelemgyerek, született sármőr. Ha a történelem nem hozza így, nem lett volna 56-os hős. Külföldi, sikeres mérnök, méltóságát, magányát becses kincsként őrzi. "Nekünk az olaj volt az életünk." Nem marad Rómeó. A budapesti polgári életre, úgy tud visszaemlékezni, mint arra, hogy édesanyja kertjében a francia rózsáknak külön ágyás jutott.
Tehát a Szerelem mégsem halálos szerelem? Nem erre kapunk választ. Vannak, akik szeretnek, és vannak, akiket szeretnek - Iván az utóbbiból való. Mari mint egy csodálatos életerejű vadvirág, lebiggyedő kemény ajkakkal jelentett az ÁVÓ-nak. Iván ellentéte: azok közé tartozik, akik akkor is hősökké válnak, amikor senki és semmi nem kéri tőlük.
Mari bátorsága erőfölösleggé változik és eltorzítja testében a lélek szelíd részét: az illanó ezüstöt felváltja a vas. (57'-ben kimegy ő is Svájcba, a Szerelem után).
Iván úgy disszidál Nyugatra, egy kétszeresen is szabadabb világba, ahogyan az otthon melegébe megyünk haza. Nem annyira a nő ellenében, hanem olajos csatornák vonzásában. Erővonalas világba megy, szenvtelen nyugat-európai nő lesz társa, aki számon tartja mennyit dohányzik, és hogy járkál-e éjjel a szobájában. (Természetesen külön alszanak). Házuk ablakában virágpalánták: fejletlenebbek mint a Mama rózsái. Csenevész tünemények: jácint és gyöngyvirág - kezdemények. Egy terméketlen házasság ez, amiből sose lett gyerek. Svájcban nincsenek olyan szép kovácsoltvas díszítésű lépcsőházak mint Budapesten. A filmben legalábbis.
De tehát '57: a magyar nő mindenre elszánt. A nagy akarást, és a Szerelem birtoklását felváltja egy alku. A férfi nem marad vele, de gyereke lesz tőle.
Ez volt az Élet... Fájdalmasan rövid ilyen tévedésekhez. A Szerelem-film végén, Mari az erős és okos parasztlány még drámai hős, akinek igaza van hősiességében, ahogyan szerelmet érez a polgári neveltetésű Iván iránt. Ennek visszavonása lenne a film folytatása? Mintha nem lenne permanens szenvedély és hűség. Az Egy hét Pesten és Budán keserűen folytatódó love story-jában a női főhőssel bánik a sors a legkegyetlenebbül, mivel már esélyt sem kap arra, hogy a régi tündökléssel, újra szeressen. Valami ócska krémmel lemossa hős-bohóc arcáról a festéket, megfogja a rozsdás kórházerkélyt. Ennyi maradt. A lánya, Eszter, Marinak hívja saját anyját. Az sem véletlen, hogy habár már harminc fölött jár jócskán, szinte egyetemistaként él- érzelmi élete még kamaszosan viharos.
A film szorosan vett témája: találkozás a régi nagy szerelemmel és a soha sem látott felnőtt lánnyal. Az apa és lánya közeledésében cezúrát jelent a bal lapocka alatti anyajegy (vagy inkább apajegy) felfedezése. Itt törik meg a jég. Itt lesznek egymásba "szerelmesek" apa ás lánya, innentől kezdve a jelenben játszódhatna a film, indulhatna egy új történet... Miért is ne? Hiszen Iván az Életet akarja mindig, jobban a Szerelemnél. Mivel a múlt olyan fájdalmas..
Mari és Iván együtt: utoljára. Mari ujjai tapogatják a férfi új-régi testét, ismeretlen eredetű sebeit. A legfájdalmasabb felismerés, hogy a nő csak a materiális világon át érzékel és beszél, egyébként néma marad. A férfi pedig, régen beletörődve a magányba, szintén alapvetően néma, csak kérdésre válaszolva szólal meg. Magyarország olyan helynek tűnik, ahol mindenki tud mindent, mindenkiről. Látszólag megszokták, beletörődtek. Iván egyszer még felpattan egykori elárulója? mellől, de másik pillanatban újra vele whiskyzik a Marximban.
A jutalom, a filmben Esztert illeti: megkapja a papát, mint családot, mint társat. (Az élet nem volt soha igazságos). A film végén Mari öngyilkosságán tűnődhetünk a kissé idegesítővé váló dés lászlói szaxofonszólóban, Einsteint is egykor megihlető víznyalábokat bámulva. (A lány lakásában is ott van Einstein, példaképként, plakátformában, ő is tudós ugyanis.) Az apa csöndes távozása után Eszter Svájcba megy kikapcsolódni. "A matematika olyan mint a költészet, gondoljon Goethére. " Ezután a film után már nagyon nehéz úgy látni a Szerelmet, ahogyan előtte.
A film szorosan vett témája: találkozás a régi nagy szerelemmel és a soha sem látott felnőtt lánnyal. Az apa és lánya közeledésében cezúrát jelent a bal lapocka alatti anyajegy (vagy inkább apajegy) felfedezése. Itt törik meg a jég. Itt lesznek egymásba "szerelmesek" apa ás lánya, innentől kezdve a jelenben játszódhatna a film, indulhatna egy új történet... Miért is ne? Hiszen Iván az Életet akarja mindig, jobban a Szerelemnél. Mivel a múlt olyan fájdalmas..
Mari és Iván együtt: utoljára. Mari ujjai tapogatják a férfi új-régi testét, ismeretlen eredetű sebeit. A legfájdalmasabb felismerés, hogy a nő csak a materiális világon át érzékel és beszél, egyébként néma marad. A férfi pedig, régen beletörődve a magányba, szintén alapvetően néma, csak kérdésre válaszolva szólal meg. Magyarország olyan helynek tűnik, ahol mindenki tud mindent, mindenkiről. Látszólag megszokták, beletörődtek. Iván egyszer még felpattan egykori elárulója? mellől, de másik pillanatban újra vele whiskyzik a Marximban.
A jutalom, a filmben Esztert illeti: megkapja a papát, mint családot, mint társat. (Az élet nem volt soha igazságos). A film végén Mari öngyilkosságán tűnődhetünk a kissé idegesítővé váló dés lászlói szaxofonszólóban, Einsteint is egykor megihlető víznyalábokat bámulva. (A lány lakásában is ott van Einstein, példaképként, plakátformában, ő is tudós ugyanis.) Az apa csöndes távozása után Eszter Svájcba megy kikapcsolódni. "A matematika olyan mint a költészet, gondoljon Goethére. " Ezután a film után már nagyon nehéz úgy látni a Szerelmet, ahogyan előtte.
