kiteszik a húst 3.

kiteszik a húst a keleti pályaudvar mocsokgőzös szürke labirintusa előtt a teherautóból fehér műanyag ládákban amiket legókockaként illesztenek egymáshoz és egymás tetejére. a farost-labirintusban sötét rózsaszín stencil felirat hirdeti a boltot egy diszkrét nyíllal is díszítve: hús. de inkább a szagok vezetik az éhes munkásokat oda, kolbászt árulnak, de fasírozottat nem. a sültek szagát felemeli az élénkebb növényi illat-regiszterébe a hatalmas fehér műanyag lavórokban gubbasztó ipari mennyiségű savanyú káposzta és csalamádék népes családja. a húsbolt mellett az egyik kirakatban egy sírkőre emlékeztető vésett rézbetűs  műmárvány táblán ez áll: MÁGNES. párkeresés középkorú diplomásoknak.

johanna kinéz a panelszoba ablakán, megint nincs ég a város mögött konstatálja. bundáskenyerek tornyosulnak a tűzhelyen egy tányérban, lassan besötétedik. vendégek jöttek hozzájuk, egy mindig vidám, néha kék és néha sárga hajú újságíró, és audry egy filigrán és kedves macska-lány, aki sztálingrádról előbb verset írt majd odautazott. a haját szárítja most éppen. tündérország egy nagyvárosának panel labirintusában fogadja őket johanna, kedvvel, és hallgatagon, tejért mennek le, fényszökőkutakat látnak magányos benzinkutak tövében, kovácsoltvas kerítések mintáit nézi audry. idő is van, és munka is. csak próbálni mindig kevés.

gé amszterdamban vesz egy biciklit. régóta tervezgeti, de most látta meg a megfelelőt. lila bicikli. sárga műanyag szalagok vannak ráragasztva, valami szolidaritási tüntetésről maradtak rajta. (melegfelvonulás, globalizmus elleni tüntetés vagy valami hasonló, gé nem bánja.) másodszor utazik vissza mostmár ebbe a városba, úgy érzi, teljesen megtelepedett itt. a kertvárosi részen élnek anyukájával, a 20-as évek precíz várostervezése érződik a vörös téglaburkolatos lakóházak szimmetrikus rendjében. a léptek is könnyebbek egy szépen burkolt kövezeten, néhány miligramm is számít, elengedte magából azt a néhány miligrammos, fekete bolyhot, mintha a ruháját tisztíttatta volna meg. és a haját a nagy rezeda-bokrot is levágatta, és most olyan lett mint a középkori védőszentek faragott kő-arca, belesimul a sűrű embersávba ahogy kis hidakon sétál át, most már senkitől sem különbözik, mostmár tud rejtőzni. nem beszél a rózsákról és a nőkről, mert egyrészt többet tud már róluk, és kevesebbet sokkal kevesebbet, mint akkor tizenhét évesen a táncparketten, amikor megismertem.

zsebi baba amerikában van, miután megtervezte a kék rózsás textilt, annyira kimerült a lapos ecsetvonásoktól, ettől a lefojtott alkalmazott jellegű művészi kifejezéstől, hogy megfázott, belefáradt a szárnyai mozdulatlanságába, és most kövér selyem párnáknak dőlve olvas egy karinthy-novellát, ez hazavarázsolja. lábánál jókora kutya gubbaszt, loncsos és bozontos, és mitagadás büdös is egy kicsit. egy egész picit tetőablakból jön fény, misztikus izgatott kék, umbriai kék árad be az ablakon mint egy operadíszletben.

miss pox az oszkban ül az általános olvasó irodalmi részlegében a számítógépek soraiban. magyar származású francia művészek albumát nézi, lexikon-szerű, de szép kiadvány, és a magyar vadakról szóló cikket olvassa, terminológiai viták részletes leírását olvassa, a holmiban jelent meg 2006 táján. gyönyörű ruhákat visel: halványzöld kis felöltőt, ami csipkeszerű vékony anyagból van a kar-részen szűkítve van,  és fekete kövekkel díszített felsőt. a haja szétterül mint egy nagy hullámos lávatömeg nápoly fölött. mellette vagyok én, etimológiai szótárakkal, móricz-monográfiákkal, irodalomelméleti könyvekkel körülbástyázva, lázasan dolgozva egyszerre két dolgozaton.

a délutáni ég sebhelyes, rózsaszín csíkjai. felpofozott gyerekek lézeresen égő orcái a távolban. néhány munkagép diagonálisan, esetlenül megáll a várdomb kitúrt árkaiban. madarak. elcseréltem egy kötetet, így majdnem becsempésztem egy könyvet a könyvtárba. a sárga reflektorfény a barokk kapukon szimmetrikus félköröket rajzol, fény-szelők a rusztikázott kapu fogazatán. barokk hideg változata-rideg itália hangulat. lámpák fényei csillognak az üvegen, és fiktív csillagrendszert zárnak a vak szemekre villanyfényben, mik éppen felnéznek a könyvből, ha kinyitják az ablakot a szél lapoz, g. szaval két radnótit a rondellákon, a próféta és költő szólama nehezen elválasztható. három fa a hősi arc mögött a három keresztény erényt szimbolizálják, lejjebb árgyilus aranyalmafája, árgyilus szomorú, fáj a feje, hasogat a szíve is. lejjebb a tündérkert csendje fölött csonkahold bukkan elő egy fenyő ágai közül és kék nokedli-felhőket szaggat a rozsdás égi rend közönyös keze.