átutazók

26 febbraio 2008

az otodik èjjelen volt màr albèrletem

...felszàll a Nagy Madàr. Mint Leonardo fantazmagòriài: egèsz èjjel virrasztàsos csomagolàs, kapkodàs, egy kulonos kètsègbeesès, szomorù fàradtsàg, aztàn FéNY FéNY FéNY.
A repulon osztàlytàrsam is ult, ès Roma repterèn is, a semmi àgàn is a nevemen szoltanak. Az èn csomagom volt az utolsò. Megismertem a szakadàsairòl. Pep szertelensège a tàska szakadàsa: otthonos. Tokèletlensègèrol ismerem fel, de ez jo. Csak leultem vègre, hosszù idò ota ès a harmadik (sul binario tre) elindul a koszos de jokedvù vonat a Tiburtinara.
én meg sors-jàtèkos.
Egy ideig a semmiben is voltam amig Szaki nem èrkezett meg. Metroztunk. A 7es busz zsùfoltsàga ehhez kèpest...

Azutàn pedig minden lazul, minden konnyù, vettunk a Punto supermercatoban, prosciutot, ès cibattakat, olajbogyò mèg volt raktàron...
Elmentunk az egyetemre, mindenki segit megtalàlni a cimet, ahol albèrletemet sejtem.
Osztonbol jàrok-kelek, pedig mèg sose jàrtam Romàban, egyedul. Egy buszra felszàllok, jegy nèlkul, vègtelen nyugalom, a nap àldottan sut, àld.
Nagy kulvàrosi feluljàrok, ès egyszercsak megèrzem, hogy hol kell leszàllni. Via Cadoro 190. A làny nevetve integet az ablakbol.
és rogton a bizalmukba fogadnak, ès eldol, hogy mostantol egyutt fogunk èlni. Kis àgy, asztal, szekrèny, az ablak mellett. Egy kedves lànnyal megosztanivalo.
A hostelben rendezòdtem, ès Marcoval a dèl-olasz szociologussal kerultem szoros baràtsàgba. Egy brazil fèrfi ènekel a furdòszobàban...
levàgtam a hajam, megint. Most megyek szètnèzni a vàrosban...àldott magànossàg jovel, mondanàm ha èn lennèk Csokonai. Gondoltam eoresre is. Hatalmas macskàk ugràlnak a vàrosfalakon. Majdnem Chleo-mèretù, piszkos voros cicàk.

12 commenti:

röné ha detto...

olvastam, örülök :))))) további életjeleket! :*

Jimmy Hubbard ha detto...

és az első este ott...

adam ha detto...

szia tintakék lány, remélem tetszik a hely :)

adam ha detto...

izé, Amália is utazott?

frida ha detto...

megittunk Szakival egy Rosè bort, az olasz sor tènyleg szar, most pokerezni kèszulunk egy spanyol lànnyal

frida ha detto...

Amalia velem van!

Viktor Lajta ha detto...

Ugyan nekem ez az első napi beszámoló túl költői volt ahhoz hogy mindent értsek, de azért az átjött, hogy rendben megérkeztél és minden -az ékezetek fordított irányát kivéve- jó! :) Örülök, csak így tovább! A macskákról kéretik fotót felrakni a blogra! Nincsenek is jobb arcok mint a római macskák!

roltheker ha detto...

una cartolina da budapest

örülök, hogy megvan ottan a helyed! rómába merülni jó! élvezd minden percét a kintlétnek; és csekkold, hogy lesz-e rómában bandabardo-koncert;) (úgy hírlik, új album várható!) tényleg, vittél olasz zenét?

adam ha detto...

nagyon helyes, lássatok világot :)

Anonimo ha detto...

:D micsoda címválasztás, épp a hétvégén hallgattam. :) kérünk szépen képeket! :)

lena glass ha detto...

drága frida, olvaslak. még itt a kisvárosban, ahol élek, is érezni azt a napot, ami arcát róma felé fordítja, és rád mosolyog, téged mosolyogtat. örülök, szurkolok, írj amennyit csak tudsz

sat. ha detto...

sziep zene az az Everybody Hurts. Kösz