életemben ez a második alkalom, hogy ősz hajszálat veszek észre a fejemen. először akkor láttam ilyet, amikor megérkeztem new york-ba, úgy emlékszem tél volt, hideg, beteg voltam és fáradt. szegény kicsi zs. is sirdogált, de az asztalon virág viritott. (talán sárga?) és nekem volt egy piros sapkám is. belenéztem a tükörbe és láttam, ott csillogott már mint valami kis ajándék a sorstól -
"s simogatom s hangom hajszál esik a hóra" apám verse, megirta előre az egészet ez az ember!
zs. akvarellje, talán szőlőlevelek, görög épitésű ház queensben.. mi volt akkor? egy világot kellett átutaznia a viharsarki pillangónak, és aztán "santa maria delle sette dolori" emlékszel zseb rómában? a trasteverén megkérdezted, hogy mi fáj? megint, akkor is elveszettem valakit - mindenért fizetni kell.
és most átutazóban egy s. lakásán megint. tűz és valami furcsa, nagyon furcsa történet megint. ki fogja ezt megirni, kérem szépen? "De, Sas elvtárs a Vizy a pályaudvaron van? Azt teccett mondani?" Hát persze, hogy én. Minden csak játék, minden komédia. Riders in the storm orosz és nagykovácsi változat. Az agykovácsiból, a Szellemi Olümposzról Nagykovácsiba. Kelenföldről Kelleföldre. Eredmény: két fuvarral jussak ki Berlinbe. Mindenkit rendbe tenni. Jönnek az ismétlődés labirintusai. Recsegő filmek. A megtalált édenből az édenbe, a pokolba majd vissza. majd pedig egy video jung apótól: "the introverted intuitive has a very difficult life ooor thouht / although one of the most interesting lifes"
No hát. Alkotás-szerelem-szeretet.
