ha azt kérdezed

ha azt kérdezed, mi vagyok? ezt válaszolom:

emberek gondolatainak összessége vagyok. magamtól nem létezem. szürke vagy fehér vagyok. bonyolult, bolyhos és kusza bárányfelhő. ha nem gondolnak rám, nem is vagyok. fátyolos leszek és hideg. én a nedvességben közlekedem, fénylő pára vagyok apró kis porszemek körül, emberek agyának atommagja gerjeszt. táncolok, lebegek millió izgatott elektronban gondolat-magok körül fényesen. nézzétek, már elszálltam, s most a száraz levegő burkolja csukott szemetek.

kavics csúszkál a cipőben

Húsvét után... kezdjük megszokni a tavaszt, egyelőre rideg mennyország: fény és hideg. A kábeleken madarak ülnek és áldón csicseregnek: állat-angyalok. Hallom őket a nyitott ablakból. Tág, nagy az ég. Fölém feszített acélkék vitorla-testén szürke-árnyalatokban a káosz-gomolygások úsznak. Utaznunk. Ők a gondolataim: a felhők. 

A felhőkön zöld ruhás kobold csücsül. Szomorúság úrfi. Tépett garabonciás barátom sose hagy el... Jól ismerem és szeretem őt. Kőlánya meg sír valahol Kavicsországban, még 2001-ben. Letakart szeme alatt látja összes szerelmeit, múltjukat is és az egész jövőt is. Kőlánya elrepült. Már égi Ukkonvárból uralkodik, felel az egész ország sorsáért. Fut a folyóban, kövek hasát feszíti belülről, s a bogarak hátát sosem mulasztja el megsimogatni. Ő felel minden apróságért, amit mi fölnőttek általában észre se veszünk. 

Az első illatok már elvirágoztak. Ezek márciusban törtek rám, ahogyan mentem haza a Kauflandból. A kora tavaszi fák ontotta illattömeg szinte ledöntött a lábamról. Mostanra beépült az orromba a tavasz hozta parfüm, a jóhoz könnyű hozzászokni. Tudjátok, azért vonul vissza most a tavasz még pár napra, hogy utána még nagyobb erővel, még győzedelmesebben térhessen majd vissza. Mintha a feltámadt Krisztus fehér köntösének szürke redőiben járnánk most.  

Esőre áll az ég Kolozsváron. A diákok nem jöttek még vissza. (A kárókatonák sem). Diákok nélkül Kolozsvár olyan, mint a Dallas Jockey nélkül. Sivatagos és unalmas. Kicsit olyan most minden, mint Medve versében:

"a fonnyadt bokrokra eső pereg
kavics csúszkál a cipőben
a nyári sörözéseket felváltja a magány
nem tudok már játszani
nézd a szemem alatt árkok
kemény, szögletes lett a világ
minek ámítsam magam
hagyd az éneket, nem segít.
a bőröd melege sem.
erigyj órára, tanulj oroszt,
és ne az én cigarettámat szívd
a fonnyadt bokrokra eső pereg
kavics csúszkál a cipőben
baleset miatt állnak a villamosok
a város vesztegel".

9 év kellett amíg megértettem ezt a verset. Körülbelül húsz éves korunkban írtad ezt kedves testvérem, akkor én a gyerekkor oltalmában voltam még. Hiányzol. Hiányoznak a beszélgetések és minden.

Dolgozni kellene, nem merengeni. "Mindent tudunk. Csak titkolózunk, mint a találós mesék".

"a barátság, a szeretet, a pihenés fontosabb mindennél!"