Szél hozott, szél visz el

"Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj be szép!
-megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő sem tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?"

fűszálszobám

„A mennyek országának keresése visszakeresés: hátrálás a végtelenbe.”

153

"Szeretnék jó lenni hozzád,
hogy mosolyogjon orcád.

Nem vesződni e szöveggel,
babrálni tarka szövettel.

Minek lettem zord dalnok,
mért nem lettem tennisz-bajnok,

ki forogva-lebegve
mókásan ütögetne

s mint játszótéren a labda
szállnál ugorva-kacagva!

Egymásra nézni az élénk
játéktól rá se érnénk,

egymást nem is szeretnénk,
még meg sem ismerkednénk.

De nem vagyok ily röpke
szép tarkaszárnyu lepke

hanem nagy ronda sárkány
kinek láng habzik a száján,

barlangja szurok-katlan
fortyog-zubog szakadatlan

mint gyehenna lángol,
s ha netalántán nem vágyol

égő szurokba ülni,
jobb lesz elmenekülni."

Ami...

Ami után sóvárogsz, menekül előled. Amitől félsz, utolér.