"lementünk a lövölde térre nagy lacival és sört ittunk", mondja juhász ferenc. nem is tudtam mi az, amikor megkaptam a kossuth-díjat. arra gondoltam, hogy lásd móricz zsigmond, hát ő A boldog ember. az arcán két dércsípte rózsa dereng mint egy ablakon keresztül.

téli táj, nagykabátok: csipegető varjúrajok az emberek most a városban. a hajam megrövidült, pedig elkezdtem antigonés görögös kontyokat csinálni már magamnak az utóbbi időben, mint vali is szokta. neki vannak furcsa, műanyag gilisztás színes hajtekerői is. megint görögöket tanítok. furcsa mert ambivalensen viszonyulok hozzájuk, egyrészt rajongok értük, sőt áhítattal viszonyulok hozzájuk,  a futókutya motívumtól a bordalokig, másrészt nyomaszt az az egész megváltás nélküli  harcos, fényes,éhes világ, hideg virágok a korsókban. a demokráciának is akkor lenne értelme ,hogyha embert mondok, ahhoz hozzá lehetne érteni istent. egyébként err mutatott nekem ma valami nagyon érdekeset: a számítógépében a pécsi képek között az "új palotában" mintha a szoci uszodák aljzata kúszott volna fel és alakult volna át egy hatalmas pulóverrel fedett kötött cethal-gyomorrá. (zsolnay-kerámiák a "dél-dunántúli regionális könyvtár és tudásközpont"-ban) aztán csontváry -előadás. recepció az utóbbi 100 évből. úgy néz ki csak az az igaz, amit bizonyítani lehet, pedig a csodákat nem kell bizonyítani, se magyarázni.  "a csoda lényegét nem tudom megmutatni, sem bizonyítani." és nincs is rá szüksége. inkább nekünk van rá szükségünk. tudja, összekacsintunk. amellett, hogy közben felvilágosult koponyák vagyunk, semmi-dobozokkal a fejünkben.  mítoszrombolás? ugyan. filológiai "tényekkel" együtt a mítosz jól él, dagad, hasasodik az emberek fejében. sok szól az észnek, és sok szól a pontosságnak, de nem mindig az az igaz, ami tény. az igazat mondd, ne csak a valódit.  mert te leszel a világ legnagyobb ... festője. a festő ösztönösen alakította úgy ars poeticáját, hogy logikus és hihető legyen, hogy pont nem hallotta meg az isteni szózatból kénes patika-fényben azt az aprócska szót, amit majd mi vagyis a következő század emberei fekete keretes szemüvegű technicista tudorok komolyan veszünk, valami korszellem által diktált varázsszó volt, mint egy paradigma kulcsfogalma, amin jól elvitatkozhatnak majd. nem is ez a lényeg, hanem, hogy volt egy ember aki megint nekiment a világnak,..a "piárhoz "is  értett, például azzal reklámozta magát, hogy ő nem vakul meg ha a napba tekint.  amit akart elérte... a napba nézek és fázik a szemem, látom amit te nem. akárhogyis, de tivadar zseniálisan hallotta félre azt a szót. különben pedig: minden megvan. cserépkályha melegében ébredek, reggel kilenckor házhoz jön egy tündéri fodrásznéni. azután kaviáros melegszendvicset eszünk és bakaballadákat hallgatunk. err is rózsaszínben van ma és neki megrövidült a haja. csak neki éppen hátul rövidebb és elöl hosszabb. font pordítva. kápolnát írunk le, négyezet-szerű teret, és lapos apszist. az ilyen lapos hasú apszisokon alszanak a színek. villanydrótokra emlékezem és utakra. szánalommal tekints sziklákra rögökre, mért vannak örökre, mikor csak a múlandó lelhet örömökre.