weöres sándor: akik megtalálnak

Én keresem a célomat:
célom engem majd megtalál.

Én keresem a hitemet:
a hitem is majd megtalál.

Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.

Keresem azt, aki enyém:
ő is keres majd. Megtalál.

Én önmagamat keresem:
egyetlen lesz, ki nem talál.

Én keresem az életem:
életem egyetlen halál.

Én keresem halálomat
és életem majd megtalál. 

czigány györgy: zene

Andreának

Kétségbeesett lét örvendezik.
Szelíd sodrában mezítlen mosoly.
Hallgatásban a józan árvaság
s hirtelen éhség a türelemben.
El nem virágzó gyerek-mondatok:
szívdobbanásé is utcazajban.
Brahms-zene, Lánchíd, hűség, hűs nyáréj
méltóságában nevetés fénylik:
kézfogás rejti tenyeredbe, hogy
szeretni veled megint kamaszkor.

kiteszik a húst 3.

kiteszik a húst a keleti pályaudvar mocsokgőzös szürke labirintusa előtt a teherautóból fehér műanyag ládákban amiket legókockaként illesztenek egymáshoz és egymás tetejére. a farost-labirintusban sötét rózsaszín stencil felirat hirdeti a boltot egy diszkrét nyíllal is díszítve: hús. de inkább a szagok vezetik az éhes munkásokat oda, kolbászt árulnak, de fasírozottat nem. a sültek szagát felemeli az élénkebb növényi illat-regiszterébe a hatalmas fehér műanyag lavórokban gubbasztó ipari mennyiségű savanyú káposzta és csalamádék népes családja. a húsbolt mellett az egyik kirakatban egy sírkőre emlékeztető vésett rézbetűs  műmárvány táblán ez áll: MÁGNES. párkeresés középkorú diplomásoknak.

johanna kinéz a panelszoba ablakán, megint nincs ég a város mögött konstatálja. bundáskenyerek tornyosulnak a tűzhelyen egy tányérban, lassan besötétedik. vendégek jöttek hozzájuk, egy mindig vidám, néha kék és néha sárga hajú újságíró, és audry egy filigrán és kedves macska-lány, aki sztálingrádról előbb verset írt majd odautazott. a haját szárítja most éppen. tündérország egy nagyvárosának panel labirintusában fogadja őket johanna, kedvvel, és hallgatagon, tejért mennek le, fényszökőkutakat látnak magányos benzinkutak tövében, kovácsoltvas kerítések mintáit nézi audry. idő is van, és munka is. csak próbálni mindig kevés.

gé amszterdamban vesz egy biciklit. régóta tervezgeti, de most látta meg a megfelelőt. lila bicikli. sárga műanyag szalagok vannak ráragasztva, valami szolidaritási tüntetésről maradtak rajta. (melegfelvonulás, globalizmus elleni tüntetés vagy valami hasonló, gé nem bánja.) másodszor utazik vissza mostmár ebbe a városba, úgy érzi, teljesen megtelepedett itt. a kertvárosi részen élnek anyukájával, a 20-as évek precíz várostervezése érződik a vörös téglaburkolatos lakóházak szimmetrikus rendjében. a léptek is könnyebbek egy szépen burkolt kövezeten, néhány miligramm is számít, elengedte magából azt a néhány miligrammos, fekete bolyhot, mintha a ruháját tisztíttatta volna meg. és a haját a nagy rezeda-bokrot is levágatta, és most olyan lett mint a középkori védőszentek faragott kő-arca, belesimul a sűrű embersávba ahogy kis hidakon sétál át, most már senkitől sem különbözik, mostmár tud rejtőzni. nem beszél a rózsákról és a nőkről, mert egyrészt többet tud már róluk, és kevesebbet sokkal kevesebbet, mint akkor tizenhét évesen a táncparketten, amikor megismertem.

zsebi baba amerikában van, miután megtervezte a kék rózsás textilt, annyira kimerült a lapos ecsetvonásoktól, ettől a lefojtott alkalmazott jellegű művészi kifejezéstől, hogy megfázott, belefáradt a szárnyai mozdulatlanságába, és most kövér selyem párnáknak dőlve olvas egy karinthy-novellát, ez hazavarázsolja. lábánál jókora kutya gubbaszt, loncsos és bozontos, és mitagadás büdös is egy kicsit. egy egész picit tetőablakból jön fény, misztikus izgatott kék, umbriai kék árad be az ablakon mint egy operadíszletben.

miss pox az oszkban ül az általános olvasó irodalmi részlegében a számítógépek soraiban. magyar származású francia művészek albumát nézi, lexikon-szerű, de szép kiadvány, és a magyar vadakról szóló cikket olvassa, terminológiai viták részletes leírását olvassa, a holmiban jelent meg 2006 táján. gyönyörű ruhákat visel: halványzöld kis felöltőt, ami csipkeszerű vékony anyagból van a kar-részen szűkítve van,  és fekete kövekkel díszített felsőt. a haja szétterül mint egy nagy hullámos lávatömeg nápoly fölött. mellette vagyok én, etimológiai szótárakkal, móricz-monográfiákkal, irodalomelméleti könyvekkel körülbástyázva, lázasan dolgozva egyszerre két dolgozaton.

a délutáni ég sebhelyes, rózsaszín csíkjai. felpofozott gyerekek lézeresen égő orcái a távolban. néhány munkagép diagonálisan, esetlenül megáll a várdomb kitúrt árkaiban. madarak. elcseréltem egy kötetet, így majdnem becsempésztem egy könyvet a könyvtárba. a sárga reflektorfény a barokk kapukon szimmetrikus félköröket rajzol, fény-szelők a rusztikázott kapu fogazatán. barokk hideg változata-rideg itália hangulat. lámpák fényei csillognak az üvegen, és fiktív csillagrendszert zárnak a vak szemekre villanyfényben, mik éppen felnéznek a könyvből, ha kinyitják az ablakot a szél lapoz, g. szaval két radnótit a rondellákon, a próféta és költő szólama nehezen elválasztható. három fa a hősi arc mögött a három keresztény erényt szimbolizálják, lejjebb árgyilus aranyalmafája, árgyilus szomorú, fáj a feje, hasogat a szíve is. lejjebb a tündérkert csendje fölött csonkahold bukkan elő egy fenyő ágai közül és kék nokedli-felhőket szaggat a rozsdás égi rend közönyös keze.

Apokalipszis most (Angol regény) ma este a tv-ben

Egy férfit megbíztak menjen a folyón le
Hajóval egészen délre,
S keressen meg ott egy rég eltűnt ezredest,
Ha ugyan él.
Na jó, mondta a férfi, na jó,
S a hajó elúszott vele a folyón.

Míg délnek ment sok veszélyen át
Több embere meghalt.
Bennszülöttek is és néhány fehér mondták neki
Vigyázzon.
És közben ő, az a másik ott lenn a folyón,
Akit keres, járt a fejében mindig.

A lagúnán, él valaki a lagúnán,
Él valaki a lagúnán él valaki,
Aki más, valaki aki más.

Majdhogynem egymaga érkezett le délre,
Krokodilokkal
Csatázott előzőleg, ruhája csupa cafat.
Itt vagyunk,
Mondták a négerei,
És a fény átsöpört a lagúnán.

Fölmászott egy létrán, éjjel volt,
Várták egy magas kunyhóban.
Ott volt, akit keresett, köszönt:
Good evening, sir.
Nagy kövér férfi volt az ezredes,
Good evening, mondta, és nehézkesen fölállt.

És a mennyből, fentről a csillagos égből
Fények vágtak végig a lagúnán,
Hello, good evening, yes,
Szólt az ezredes.
És a mennyből, fentről a csillagos égből
Fények vágtak végig a lagúnán,
Hello, good evening, yes,
Szólt az ezredes.

Kiderült róla, hogy őrült és négerek lesik parancsát.
Istennek érzi magát, levágott fejekkel játszik.
Na jó, mondta a megbízott, na jó,
Őrült, akkor én mindent tudok.

Elindult, északnak ment, de visszanézett,
Látta, hogy napfényben áll a nagy kövér ezredes ott,
Isteni, karját kitátva röhög,
Na jó, akkor én hazamegyek.

A sötétség mélyén megyek a hajóval,
Isten, mondom, és a sóhaj
Elszáll és megy a hajó, megy a hajó.
A sötétség mélyén megyek a hajóval,
Isten, mondom, és a sóhaj
Elszáll és megy a hajó, megy a hajó.
Megy a hajó...

Ez a dal erről a filmről szól: 

"A vietnami háború idején az amerikai, vezérkari százados egy őrült parancsnok magánbirodalmába téved. Willard kapitány (Martin Sheen) a saigoni CIA-tól azt a különleges megbízatást kapja, hogy egy nyilvánvalóan megőrült ezredest (Marlon Brando) likvidáljon. Látnia kell, mint válik a vietnámi háború szándékos vagy félelem szülte gyilkolássá. Feladata könnyen az életébe kerülhet. Az ellenséges területeken keresztül el kell jutnia a kambodzsai határhoz, ahol már hosszú ideje él a hegyekben egy "zöldsapkás" ezredes, Kurtz, aki az őt istenként tisztelő bennszülöttekből magánhadsereget szervezett, s esztelen vérengzésekkel tölti napjait. Willard útja felfelé a folyón, a háborús területen keresztül egyre inkább erős színekkel festett rémálomhoz hasonlít. Küldetése: "megsemmisítés bármire való tekintet nélkül"

I Hear America Singing

by Walt Whitman

I hear America singing, the varied carols I hear,
Those of mechanics, each one singing his as it should be blithe and strong,
The carpenter singing his as he measures his plank or beam,
The mason singing his as he makes ready for work, or leaves off work,
The boatman singing what belongs to him in his boat, the deckhand

singing on the steamboat deck,
The shoemaker singing as he sits on his bench, the hatter singing as he stands,
The wood-cutter's song, the ploughboy's on his way in the morning, or


at noon intermission or at sundown,
The delicious singing of the mother, or of the young wife at work, or of


the girl sewing or washing,
Each singing what belongs to him or her and to none else,
The day what belongs to the day—at night the party of young fellows,


robust, friendly,
Singing with open mouths their strong melodious songs.

Ha Koncz Zsuzsával...

Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer
az lenne találka az igaz szerelemmel
úgy vagyok ezzel, tudod,
én mindig lehetetlent akarok

Ingmar Bergmannal és senki mással
Bridget Bardot-val, Illyés Gyulával
éghet csak együtt a szívem
Lukács György és más semmi sem

Lassan tovatűnnek kísértő árnyak
őrzője lettem egyetlen lángnak
kísérj el mindig, szerelem,
Koncz Zsuzsa és más semmi sem

Halk eső hullik, mossa le könnyem
nekem soha semmi nem ment még könnyen
hidegen néznek csillagok
én mindig lehetetlent akarok

Szerelem kéne, magányos ember,
találka kéne az igaz szerelemmel
csendes szobámba talán
eljön, kit várok igazán
s nem járom magam az utam
mert eljön kit várok csakugyan

Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer
az lenne találka az igaz szerelemmel
úgy vagyok ezzel, tudod,
én mindig lehetetlent akarok

Csak Koncz Zsuzsával és senki mással
így lesz a dolgok állapotával
elégedett az én szivem
Koncz Zsuzsa és más semmi sem

Halk eső hullik, mossa le könnyem
nekem soha semmi nem ment még könnyen
hidegen néznek csillagok
én mindig lehetetlent akarok

Reflektorfényben ott áll a kedves
talán lehajlik egy szürke emberhez
és akkor talán az emberek
szeretni fognak engemet.
Szeretni fognak engemet
s vállukra vesznek az emberek...