maurice denis

Megjegyzések a vallásos festészetről

(első bekezdés) "Ha megadatott volna nekem, hogy néhány évszázaddal előbb szülessem, mégpedig Firenzében Savonarola testvér idején, biztosan egyike lettem volna azoknak, akik gyermekded és tüzes hévvel tiltakoztak a klasszikus pogányság térfoglalása, a reneszánsz esztétikája ellen. Egyike azoknak a jámbor hátratekintgetőknek, a múlt idők szent rendjéhez hűséges maradiaknak, akik számára az új gondolatok a gyors hanyatlást jelentették. Fra Angelico kis tanítványaként és is levonultam volna ünepnapokon a San Marco-kolostorból a Signoria elé, a bűneiket megbánó festők és a hivő tömeg soraiban- és lehurrogtam volna a reneszánszt."

teremtéstörténet

végzetes dolog volt: nem adtam oda egy bohóc nézeteit medvének bölltől- ez skandallum, és ráaásul hiányzik is nagyon medve, épp csak egy pillantásra láttam, a gödörben. oroszos nagy szürke sálja mögül pislogott ki, és onnan folytattuk a szóbeszédet ahol abbahagytuk. domina bella gyónás előtt állt, tanácsokat is adott erre nézvést. kocsmai gőzbe fulladt az a gyónás aztán, a hideg miatt.
a bensőm kivetül ki a betonra, a só csíkosra marja: a napokon lépkedek át, néz a hatalmas, az orosz arany hagymakupolák mögül. ridegebb a színek, és tisztább a fény ilyenkor, a a bánat meleg madártestekben repül a fejem fölött. paul celan és nagy szerelmének levelézésére bukkanok a nagyvilágban. egyébként ugyanaz a komor hangulat ül rajtam, oka nincs, és megoldása pedig csakis én: vagyok a vadász és a vad, madárka sír, madárka örül. lanky mosolya töredezett szélű félig telt csupor, mázas csupor.