...felszàll a Nagy Madàr. Mint Leonardo fantazmagòriài: egèsz èjjel virrasztàsos csomagolàs, kapkodàs, egy kulonos kètsègbeesès, szomorù fàradtsàg, aztàn FéNY FéNY FéNY.
A repulon osztàlytàrsam is ult, ès Roma repterèn is, a semmi àgàn is a nevemen szoltanak. Az èn csomagom volt az utolsò. Megismertem a szakadàsairòl. Pep szertelensège a tàska szakadàsa: otthonos. Tokèletlensègèrol ismerem fel, de ez jo. Csak leultem vègre, hosszù idò ota ès a harmadik (sul binario tre) elindul a koszos de jokedvù vonat a Tiburtinara.én meg sors-jàtèkos.
Egy ideig a semmiben is voltam amig Szaki nem èrkezett meg. Metroztunk. A 7es busz zsùfoltsàga ehhez kèpest...Azutàn pedig minden lazul, minden konnyù, vettunk a Punto supermercatoban, prosciutot, ès cibattakat, olajbogyò mèg volt raktàron...
Elmentunk az egyetemre, mindenki segit megtalàlni a cimet, ahol albèrletemet sejtem.Osztonbol jàrok-kelek, pedig mèg sose jàrtam Romàban, egyedul. Egy buszra felszàllok, jegy nèlkul, vègtelen nyugalom, a nap àldottan sut, àld.
Nagy kulvàrosi feluljàrok, ès egyszercsak megèrzem, hogy hol kell leszàllni. Via Cadoro 190. A làny nevetve integet az ablakbol.
és rogton a bizalmukba fogadnak, ès eldol, hogy mostantol egyutt fogunk èlni. Kis àgy, asztal, szekrèny, az ablak mellett. Egy kedves lànnyal megosztanivalo.
A hostelben rendezòdtem, ès Marcoval a dèl-olasz szociologussal kerultem szoros baràtsàgba. Egy brazil fèrfi ènekel a furdòszobàban...
levàgtam a hajam, megint. Most megyek szètnèzni a vàrosban...àldott magànossàg jovel, mondanàm ha èn lennèk Csokonai. Gondoltam eoresre is. Hatalmas macskàk ugràlnak a vàrosfalakon. Majdnem Chleo-mèretù, piszkos voros cicàk.
